Az eredeti kece folyóvízi halászeszköz volt, és az elektromos kece fejlesztését is folyókon, annak különböző típusaira optimalizálva végeztük. Az eddigi tapasztalatok alapján az eszköz a közepes és nagy folyók közép- és alsó szakasz jellegű részei (illetve ezekkel ekvivalens csatornák), illetve folyamok kutatására használható leginkább. A kis folyókban egyrészt sok esetben nincs meg a kece vontatásához szükséges vízmélység, másrészt ezek a víztípusok a parti és partközeli elektromos kutatóhalászattal (csónakból vagy gázolva) jól vizsgálhatók. Az elektromos kece használata a másfél méternél mélyebb vizekben indokolt, a skála másik végére eső mélységi korlátokba eddig nem ütköztünk. Másik korlátozó tényező a vízfolyás sebessége: felsőszakasz-jellegű nagyobb vízfolyáson a nagyon erős sodrás, és ezzel együtt a mederben esetlegesen előforduló akadók (fák, nagyobb kövek stb.) akár veszélyes helyzeteket is előidézhetnek, de a munkavégzést mindenképpen jelentősen megnehezítik.

3. ábra. A kece vontatása

Maga a mintavétel csónakból vagy hajóból történik, oly módon, hogy a jármű a víz folyásával megegyező irányban, hátramenetben halad (3. ábra). A csónak elején álló kezelő lassú haladás mellett leereszti az eszközt az aljzatra, majd a kötelet kézben, kb. 45°-os szögben tartva, folyamatosan kontrollálva húzza az eszközt az aljzaton (folyásirányban haladva). Ezalatt a hajó vezetője követi a mintavételre kijelölt vonalvezetést, illetve szabályozza a jármű sebességét. A vontatás sebességét úgy kell megválasztani, hogy az eszköz a víz áramlási sebességénél kis mértékben gyorsabban haladjon. Túl alacsony sebességnél a hal nem kerül a zsákba, mert elviszi a víz, és a háló sem veszi fel a szükséges alakot; túl gyors haladás esetén az eszköz – saját és vontatókötelének mozgatás általi közegellenállása miatt – elemelkedik az aljzatról. Megfelelően megválasztott sebességnél a kezelő személy a kötélen keresztül érzi, ahogy az eszköz kerekei gördülnek az aljzaton, némi tapasztalattal még annak minőségéről (mederanyag, egyenetlenségek) is információt kapva.

A kezelő az áramforrást – annak lábkapcsolója által – a vontatás alatt folyamatosan működteti. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a vontatás során a hálóba került hal folyamatosan az elektromosság hatása alatt van, ugyanis a viszonylag hosszú (~3 m) zsák végébe sodródva kikerül az elektródák hatósugarából, megelőzve a hosszabb ideig tartó elektrosokk esetleges károsító hatását.

A vontatás hossza függ a vízfolyás jellegétől, adottságaitól. Eddigi tapasztalataink alapján folyamon akár 500 m is lehet, közepes folyón elég a 250 m, de ennek vizsgálata (a víztér jellegéhez igazodó ideális húzáshossz kikísérletezése) folyamatos.

4. ábra. A kece „felnézése”

A kívánt vontatási (mintavételi) hossz eléréskor a kezelő a kecét a hajóhoz húzza (folyamatos haladás mellett, hogy a háló kifeszített állapotban maradjon), majd a keretet a csónakba emelve, beszedi a hálót is (4. ábra), lassan és rázogatva, hogy az összes hal és egyéb állat biztosan a zsák végébe kerüljön. A művelet végén a hálósúly zsinórjának megoldásával nyitja a háló szájadékát, és a benne lévő állatokat egy előre odakészített, ládába vagy tálcára üríti ki (5. ábra), mely kevés vizet tartalmaz, a kültakaró sérülésének megelőzése. Ezután a két mintavételező személy láda tartalmát (6. ábra) aprólékosan átvizsgálva rögzíti (célszerűen diktafonon, szükség esetén fényképekkel kiegészítve) a részletezett fogási adatokat, miközben a halakat és egyéb vízi állatokat (pl. tízlábú rákok, kagylók, rovarlárvák, stb.) folyamatosan helyezi vissza a vízbe.

5. ábra. A kece hálójának ürítése

6. ábra. A kece zsákmánya a ládában, halak és tízlábú rákok egyedeivel

Kísérleti és tapasztalatszerzési jelleggel kipróbáltuk az eszközt állóvízen is. Nyilvánvalóan csak olyan víz jöhetett szóba, amelynek aljzatán a lágy üledék nem túl mély, hiszen a háló iszappal való telítődése a vontatást és a kiemelést is ellehetetleníti. A Balatonon végzett próbák azt a tapasztalatot adták, hogy az eszköz állóvízen is használható, a fent részletezett korlátokkal. Ezt egyes folyóvizeken szerzett tapasztalatok alapján azzal egészítjük ki, hogy a dús hínárnövényzet szintén ellehetetlenítheti, illetve nagyon megnehezítheti az eszköz használatát.

Természetesen a fenti leírás nem tartalmazza a mintavétel minden apró részletét, „mesterfogását”, de ezeket egyrészt az egyéni használat alakítja ki (bónusz: a felfedezés öröme), másrészt a fejlesztők szívesen állnak rendelkezésre tanácsadással, segítségnyújtással, igény esetén meghirdetett bemutatókkal, esetleg betanítással is.